Szent László és a Határőrség emlékének ápolása


Szent László Emléktábla


Ünnepelni gyűltünk egybe. László királyunk szentté avatásának június 27-én van az évfordulója. Ma van a Határőrség  Napja is.
 
Az ünnep: jelkép. Nemcsak megemlékezés egy családi, emberi vagy történelmi eseményről, személyiségről, hanem szimbóluma is valaminek, s mint ilyen, egy emberi közösség identitásának egyszerre kifejezője és alakítója is.

Ünnepelni gyűltünk egybe. László királyunk szentté avatásának június 27-én van az évfordulója. Ma van a Határőrség  Napja is.
 
Az ünnep: jelkép. Nemcsak megemlékezés egy családi, emberi vagy történelmi eseményről, személyiségről, hanem szimbóluma is valaminek, s mint ilyen, egy emberi közösség identitásának egyszerre kifejezője és alakítója is.

Egy nép, amely nem tud emlékezni, magát temeti.
 
A századok viszontagságai ledöntötték ugyan Szent László ércből öntött lovas szobrát Nagyváradon, de nem rendíthették meg és nem halványíthatták el azt az emléket, melyet népünk szívében emelt a királynak.
 
"Üdvözlégy kegyelmes Szent László király,
 
Magyarországnak édes oltalma,
 
Szent királyok közt drágalátus gyöngy,
 
Csillagok közt fényességes csillag."
 
Emlékezzünk most mi is Lászlóra, a magyarok egyik legnagyobb királyára,
 
Lászlóra, a törvényalkotóra és a törvény őrére,
 
Szent Lászlóra, a hithű keresztényre, az egyház megszilárdítójára,
 
emlékezzünk a lovagra, a bátor férfira, a gyengék és elesettek gyámolítójára,
 
emlékezzünk a Határőrség védőszentjére!
 
A lexikonok szerint az egyház azokat avatja szentekké, akik életükben valamilyen csodát műveltek, vagy valamilyen erény gyakorlásában különösen kitűntek.
 
Szent László királyunk számtalan csodatette él a nép ajkán. Ezek szerint vizet fakasztott a sziklából, csodatevő füvet talált, s a kunok elől úgy menekült meg, hogy kettévált mögötte a hegy, s az üldözők a mélybe vesztek. A monda szerint ekkor keletkezett a Tordai hasadék. Sokáig élt a nép között az a hit, hogy a szent király kijön sírjából, ha nagy veszély fenyegeti a magyarokat, és győzelemre segíti népét.
 
Mint tudjuk, természetes lény csodát művelni nem képes. Miért övezte mégis természetfölöttiség László alakját? Valószínűleg a végtelen hála, tisztelet és csodálat adta a nép ajkára a legendák sokaságát:
 
- hála a szilárd rendért, a felvirágzó gazdaságért,
 
- tisztelet az igazságosságért,
 
- a bátorság, a lovagiasság csodálata,
 
- a haza védelmezőjének kijáró elismerés.
 
Olyan érzelmi motivációk ezek, amelyek mítikus képességekké magasztosítanak a képzelet szárnyán.
 
László Árpádházi magyarként Lengyelországban született 1046-ban. Édesanyjától örökölte a lelkületét átható vallásosságot, édesapjától, I. Bélától pedig a férfias bátorságát, a fegyverforgatásban rendkívüli ügyességét, a magyar virtust. A vallásosság és a lovagi eszme egyesült személyiségében.
 
Vitézségének már zsenge ifjúként komoly bizonyítékát adta. A kerlési ütközetről - a kun harcos által elrabolt magyar lány megmentésének legendájáról - Vörösmarty Mihály is megemlékezett csodálatos ihletésű versében, a "Cserhalmi ütközet-ben".
 
1077-ben Géza király hirtelen halála után a magyar főurak az érdemtelen Salamon ellenében őt választották királlyá.
 
Uralkodásának 18 éve alatt nyugalmat teremtett a trónviszályoktól és külső támadásoktól zaklatott országban.
 
Rendkívül szigorú törvényeket hozott az elterjedt lopások visszaszorítására. Ha valaki egy tyúk áránál nagyobb értéket lopott, könyörtelenül felakasztották.
 
A nádorral és bírókkal járta az országot, s törvénynapokat tartva szolgáltatott igazságot a nép peres ügyeiben.
 
Továbbfejlesztette a Szent István idejében kialakuló vármegyerendszert. A határvédelem a várispánok irányításával történt. László előjogokkal ruházta fel a határvédő szabad harcosokat, a lándzsásokat. Föld- és kővárak sokaságát emelték. Északabbra és keletebbre tolták és megerősítették a gyepűvonalakat. Népünk biztonságban élt.
 
Szent László alapvetően nem volt hódító király. Az ország-gyarapítás abban az időben királyi kötelesség volt. Nála a harcnak is kultúrája volt. Harc közben is oltalmazott, megmentett és segített. Hódító hadjáratai  mellett minden erejét hazánk területi épségének megőrzésére fordította.
 
Intellektusa kimagaslott a korabeli királyok közül. Keresztényi alázat, taktikai érzék és az emberi felülemelkedés nála harmóniában volt. Csak így lehetett hazánkat végleg Európaivá tenni. Rómával szemben következetesen őrizte az ország szuverenitását, belül pedig építő és máig ható egyházpolitikát folytatott.
 
Szent László tudta, hogy csak a kereszténység megerősítése tarthatja fenn hazánkat a Kárpátok medencéjében. Ezért tovább folytatta az István által elkezdett egyházszervező munkát. Újabb püspökségeket és kolostorokat alapítottak.
 
Templomépítési láz bontakozott ki. A király veréssel büntette azokat, akik nem jártak templomba. Akik pedig a pogány szokásnak áldoztak, vétkükért 1 ökörrel fizettek.
 
László királyságának idején - az Ő kezdeményezésére - avatták az első magyarországi szenteket: Andrást és Benedeket a két zombori remetét, a vértanú Gellért püspököt, Szent István királyt, valamint Szent Imre herceget.
 
István szellemi és lelki  örökösének vallotta magát. Felismerte, hogy az Istváni út Európa útja.
 
Királyságának nagyságát, hadvezéri tehetségét, keresztény hitét méltányolták az európai világi és egyházi hatalmasságok, amikor kiszemelték az első keresztes hadjárat vezérévé.  1095. július 29-én bekövetkezett halála azonban megakadályozta ebben.
 
Személyét már életében legendás tisztelet övezte. Ennek tudható be, hogy az elhunyt király földi maradványainak birtoklásáért igen nagy küzdelem bontakozott ki Somogyvár és Várad között.
 
Amikor a halottszállító kocsiba tették holttestét, a legenda szerint a halottas kocsi magától Várad felé indult el. Így Váradon a  székesegyházban  helyezték  végleges sírba.
 
Az egész magyar nép mélységesen gyászolta a nagy királyt. A krónikás mondja: "..három esztendeig ez országban szép öltözet, táncjárás és semmi vígasság nem láttaték, sem hallattaték."
 
A hagyomány szerint László sírjánál betegek gyógyultak meg, nyomorékok kezdtek el járni, sőt a váradi székesegyház felett fényes csillag jelent meg és ragyogott két órán át.
 
1192-ben III. Ince pápa a szentek sorába emelte. A mai napig szentnek járó tisztelet és csodálat övezi.
 
Szent László királyunk alakja kitüntetett helyet foglal el népünk történelmében. Kultusza az egyházi hagyományban máig él, legendás személye irodalmi műveket ihletett, de ott látható középkori szobrainkban, táblaképeinkben, templomaink falán és a barokk művészet alkotásaiban.
 
Több századon át az ő képét verették legrangosabb pénzeinkre, s címerek, pecsétek reprezentálták emlékét.
 
Népszerűsége csak részben tudható be szentté avatásának. Személyében a lovagkirály alakja öltött testet. A ragyogó tisztelet a civilizált harcosé, aki védi országát és a keresztény hitet, gyámolítja az elesetteket, megmenti az elraboltakat, aki győz az ellenségen.
 
Kultusza a határvidéken, a katonáskodó szabad rétegek körében az átlagosnál is élénkebben élt, hisz László csodái, harci küzdelmei, a kerlési kaland az ő életüket jelenítette meg.
 
Miért példakép számunkra is Szent László, úgy is mint szent, úgy is mint nemzetünk királya?
 
Hogy népünk nem veszett el a történelem süllyesztő-jében, s ma is tekintélynek örvend, ezt Szent István után Szent Lászlónak, s az ő példája követőinek köszönhetjük. Uralkodása alatt a magyar állam megerősödött. Az új feudális rend végleg diadalmaskodott.  A magyar királyság egyenlő félként illeszkedett be az európai keresztény államok sorába. Erővé vált, amellyel számolni kellett és lehetett.
 
Lászlót 18 évi uralkodása érdemessé tette arra, hogy történelmünk egyik legnagyobbjaként tiszteljük. Sohasem a maga hasznát kereste. Minden cselekedete nemzetének javára irányult.
 
A világ sok nagy és dicső fejedelmet tud felmutatni, de tiszta fenségben csak kevesen tudtak László nyomába lépni. Ma is jó lenne egyetemes értékké emelni a Szent Lászlói tiszta, szigorú erkölcsöt.
 
A történelem embersorvasztó, sivatagi szelei sokszor elérnek hozzánk. Szükségünk van ma ugyanúgy, mint régen példaképre. Lászlóban ezt megtaláljuk.
 
Ma is aktuális az ősi fohász:
 
"Keresztes vitézek daliás vezére,
 
Jó magyar népünknek ékessége, fénye,
 
Régi nagy királyunk, dicsőséges László,
 
Kérünk légy Istennél értünk közbenjáró!"
 
Szent Lászlóra, a határőrök védőszentjére emlékezünk, felidézve történelmünkben betöltött szerepét, az utókor számára hátrahagyott örökségét.
 
Törvényalkotó munkája során László nagy figyelmet fordított a határőrizet megszilárdítására, a csempészet megakadályozására.
 
A lovagkirály tettei máig például szolgálnak, különösen nekünk határőröknek, hiszen feladatunk alapvetően azóta is a haza határainak őrizete és védelme.
 
A Szent László által törvényekben rögzített, és egy magasabb cél érdekében megteremtett rend akkor  is a haza határain kezdődött. Napjaink nagy jelentőségű, sorsfordító változásai közepette a cél is nagyon hasonló, mint hajdanán: szilárd talajon álló, stabil európai ország megteremtése.

Additional information